Korpa Tamás versciklusa

Tranzakciók (I)

a fa áteresztő pontjaiba nyomkodom
az ujjaimat.
szivárogni kezd belém a növényi
szorongás. átveszem az ág,
a törzs, a gally csillapíthatatlan görcseit:
vándorló dudorok iszkolnak ide-oda a
bőröm alatt.
most uszítsd rám, kérlek, a kiéheztetett, radikalizált
repkényt.

kovakövet viselsz karkötőben, gyűrűben, láncban tűzgyújtási tilalom
idején. de miért?

háztartási robotok hóráznak a Vitéz Mihály téren csütörtök és
vasárnap délután.

poroltóval rohan fel a színpadra, s fújni kezdi viharos habbal
a vonósnégyes tagjait.
az öntudatlan hangszerek azonban játszanak tovább.

sikítással szabdal méterárut.
kacsintással lopja a távolságot.

lédús avart lapátol a csomagautomatába.
kinek megy ennyi levél, mondd?

a nekem szánt levelet szerelmes váladékával ragasztotta

le.

elevenen sülnek meg a napon felejtett orchidea húsos szirmai.

kipotyognak, mint a tejfogak.

és te végignézed ezt az egészet.

olyan protézist szeretnék majd, közli,
amibe beépítik a gonddal őrzött, hósárga tejfogaimat.
a feketéket is, teszi hozzá.

minden lefagy, amerre elhalad.
174 cm magas.
175 cm-től boldogan virágoznak a historizáló sárgabarackfák
tovább.

simogatni próbáltam a hajadat.
göndör tincseidet ujjaimra hurkoltam.
megijedtél.
a hajszálbilincsek tiszta erőből szorítani kezdtek.
lassan, nagyon lassan ernyedtek el.

szabadkozik, sötétedik.
később utórengések is hallatszanak a hálószobából.

időnként nekiindul a perzsaszőnyeg.
belépek, és látom, hogy arrébb vonszolta magát egy kicsit.

tükröt pucolsz dörzspapírral.

azt hittük kút, pedig egy óriás
talpas pohara volt leásva. az alján megcsillant
némi viseltes víz.

mikor halottaskocsi vonul el a házam előtt,
a húros hangszerek maguktól megpendülnek a
szekrényben.

mi lehetnék én? recepciós a Házsongárdban?
pipálgathatnám, ki csekkol be, ki jelentkezik át?

mi mindent kell még kiüríteni a zsebeimből,
hogy felemelkedhessek végre, mint egy megkönnyebbült hőlégballon, a
húsvér rétről?

híg beton tetejéről leinni a vizet.

kezedben furkósbotformájú nárciszok.

(Megjelent az Alföld 2024/10-es számában. A borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Sipos Sándor grafikája.)

Hozzászólások